Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
Amikor az élet a sorsszerűségen múlik...
A Margaréta-házban élt egy anyuka, a kicsi babájával. A gyerek apjával a kapcsolata megszakadt, egyedül nevelte a kicsit, aztán amikor kikerült onnan, összejött egy férfivel. Úgy tűnt, hogy a kapcsolatuk tartós. A nő azonban terhes lett, és a férfi választás elé állította: vagy ő, vagy a gyerek. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna, Roszík Gábor lelkész elmondása alapján
Fotó: Kiss Tamás
Nem akarta a nő elveszíteni a férfit, mert korábban állami gondozott volt és volt végre valakije, akihez ragaszkodhatott, akihez tartozhatott. Elhatározta tehát, hogy elveteti a gyereket. El is ment az abortuszra, nem lehetett eltántorítani ettől.
A Margaréta-ház munkatársaival azonban akkoriban még kapcsolatban volt, akik többször leültek vele beszélgetni, nem akarták, hogy olyan hibát kövessen el, amit később megbánhat. Minden segítséget fel is ajánlottak neki, de a lány hajthatatlan volt. Mégis elment a kórházba. De érdekes módon, délután visszajött. Mondta, hogy egy másik műtét miatt elhalasztották az abortuszt, másnap kell visszamennie. Másnap nem ment el. A gyerek megmaradt.
Párjával a kapcsolatuk krízisbe került, de végül a férfi megbékélt és a baba megszületése után elvette feleségül a nőt. A férfi elfogadta a gyereket és most már el sem tudná képzelni az életét élete párja és a gyerek nélkül. Most már bánná, ha az abortusz megtörtént volna. De ha akkor nincsen az a halasztás, akkor az a gyerek ma nem szaladgál mellette…
