Daskóné Sós Anita: 2000 óta több mint ezerötszáz gondozott fordult meg a nyíregyházi Anyaóvóban

– Mióta dolgozik az intézményben? Meséljen az itt folyó munkáról!

– Az intézményben 2002 októberétől dolgozom, először családgondozóként, ma már azonban az intézmény részlegvezetőjeként. Az Oltalom Szeretetszolgálat 2000-től végzi a hajléktalan egyének és családok segítését, szociális munka keretében. Az Oltalom Szeretetszolgálatnak összesen hét részlege van, ebből az Anyaóvó az, amely hajléktalan anyák és gyermekek gondozását végzi. Az éjjeli menedékhely, az átmeneti szálló, a nappali melegedő, a népkonyha, a szenvedélybetegek nappali intézménye és a hajléktalanok otthona gyermekekkel nem foglalkozik, hanem a nagykorú magyar állampolgárságú, elsősorban hajléktalan személyek segítését végzi. A nappali szolgáltató központon belül négy részleg végzi a tevékenységét és ebből az egyik a népkonyha, ami elsősorban hajléktalan személyek számára nyújt napi egyszeri meleg étkezést, de nem kizáró ok az sem, ha valaki nem hajléktalan, ha szociálisan erre rászorul, akkor igénybe veheti ezt a szolgáltatást. A nappali melegedő hajléktalan személyek szociális ügyintézésében nyújt segítséget, illetve – mint azt a neve is tükrözi – a téli krízis-időszakban életmentő funkciót is betölt, oly módon, hogy a nappali tartózkodásra biztosit lehetőséget. A szenvedélybetegek nappali intézménye sem csak és kizárólag hajléktalan személyek számára nyújtja szolgáltatásait, de elmondható, hogy elsősorban hajléktalan személyek azok, akik az együttműködési megállapodás keretében igénybe veszik a nyújtott segítséget. A hajléktalanok otthona szintén a nappali szolgáltató központ telephelyén működik, ami tartós bentlakásos intézmény és ott már kimondottan csak és kizárólag hajléktalan személyeket fogadunk. 

– Ez egy elég széles spektrum, hány emberhez jut el így a segítség?

– Az átmeneti szálló 18 férőhellyel működik, az éjjeli menedékhely 100 férőhelyet biztosít, télen ennél is többet, a hajléktalanok otthona 50 férőhelyet jelent, a nappali melegedőben pedig nagyjából annyi ember fordul meg, mint az éjjeli menedékhelyen, hiszen elég nagy az átfedés a kliensek között. A családok átmeneti otthonában, vagyis az Anyaóvóban pedig 36 főnek biztosított az elhelyezés. 

– Miben más az Anyaóvó munkája a felsorolt többi területétől?

– Amiben teljesen más a többi részlegtől az az, hogy itt már a gyerekek is megjelennek. Az otthontalanná vált anyák és gyermekek segítésével foglalkozunk. Bármilyen okból otthontalanná vált családokról beszélünk. Előfordulhat, hogy albérletben élt az anyuka a gyerekeivel, és ez a lehetőség megszűnt, vagy előfordulhat az, hogy szívességi befogadottként élt akár hozzátartozónál, vagy ismerősnél, és ez a lehetőség is megszűnt. Vagy  nem képes a saját tulajdonú ingatlanjának fenntartására, vagy a törlesztő részletek befizetésére, mert nagyon nehéz anyagi helyzetben lévő családokról beszélünk. Másrészt előfordulhat – ami a klienskörünknek közel 50 százalékát teszi ki –, hogy bántalmazás elől menekülő anyák és gyermekek érkeznek, és lenne ugyan lakhatási lehetőségük, például a saját lakásban, de olyan párkapcsolati problémák, konfliktusok, vagy nevezzük a nevén, családon belüli erőszak történik, hogy rákényszerül az anya arra, hogy gyermekével együtt elhagyja a saját otthonát. Tehát 50-50 százaléknak mondható ez a megoszlás.

– Hogyan kerülnek be ide a kliensek?

– Az, hogy ki hogy jelez az elhelyezés iránt, szintén megoszlik. Ritkábban maga az anya kéri a segítséget, akár úgy, hogy itt a kapuban megjelenik, akár éjszaka is. Előfordul, hogy telefonon érdeklődik, vagy levélben megkeres minket, de a jellemzőbb inkább az, hogy a gyermekjóléti szolgálatok jeleznek felénk, és kérik a család elhelyezését, mert megítélésük szerint az a probléma, ami miatt az elhelyezés szükséges, nem megoldható a családon belül.

– A családon belüli erőszak esetében milyen védelmet tudnak nyújtani? Ha teszem azt, megkeresi az apuka a családot, és itt nekiáll perpatvart csinálni, akkor mit tudnak ezzel kezdeni?

– 2009 októberétől lépett hatályba egy jogszabály, ami a hozzátartozók közötti erőszak megelőzését célozza. Itt két jogintézményről beszélhetünk; egyrészt az ideiglenes megelőző távoltartásról, másrészt a megelőző távoltartásról. Az intézményünkbe először 2010 márciusában érkezett egy anyuka azzal, hogy az élettársa bántalmazta. Négyéves kisfiával érkezett és arról mesélt, hogy az élettársa rendszeresen bántalmazta. Külsérelmi nyomokat is láttunk rajta. Megkerestem a nyíregyházi rendőrkapitányságot, mivel ez a jogszabály akkor már hatályba lépett. Mint gyermekjóléti intézményben dolgozó szakember, abban az esetben, ha hozzátartozók közötti erőszak veszélye fölmerül, kérhettem a rendőrségtől az ideiglenes megelőző távoltartást. Ha a rendőrség a tények alapján valóban azt állapítja meg, hogy a bántalmazás veszélye fönnáll, akkor a rendőrség ezt el is rendeli. Ez hetvenkét órát jelent. Ebben az esetben ez meg is történt, így az apukának nem is volt lehetősége, hogy zaklassa az anyukát. Nagyon fontos, hogy nem csak a bántalmazott kérheti, hanem az intézmény is, ha úgy látja, hogy az anya nem eléggé asszertív, vagy túlságosan függ az élettárstól, vagy férjtől, akkor az intézmény ily módon képviselheti az érdekeit. Természetesen az anyukát a kórházba is elkísértük, ahol sérüléseiről látlelet készült, ami bekerült a rendőrségi jegyzőkönyvbe. Ha mégis az anyuka vagy akár a gyermek közelébe férkőzik a bántalmazó, akkor a rendőrség el is zárhatja őt. Maga a távoltartás vonatkozhat a lakhelytől, egy megnevezett hozzátartozótól, de a munkahelytől, a gyermek óvodájától, iskolájától is. Ez egy jól működő lehetőség. Amíg ez a hetvenkét óra tart, a bíróság megkeresi mindkét felet, és amennyiben úgy ítélik meg, akkor további harminc nappal meghosszabbítható.
Az intézmény a lakóknak a mentális, szociális és pszichológiai segítségnyújtás mellett jogi tanácsadást is biztosít, így az anyuka már a beköltözés hetében be tudja adni a bíróságra a gyermek-elhelyezési pert, amivel idő is nyerhető és az apának nincs lehetősége, hogy magával vigye a gyermeket. Ilyenkor nagyon komoly az intézmény szerepe, hiszen szükség esetén gyorsan kell lépni.

– Mennyi időre szól ez a segítség, amit az idekerült családoknak nyújtani tud az Anyaóvó?

- Az átmeneti gondozás időtartalma tizenkét hónap, ami szükség esetén fél évvel hosszabbítható. Iskolás gyermek esetén, hogy ne kelljen év közben iskolát váltania, a másfél év leteltével az adott iskolaév végéig még van lehetőségük maradni. Ilyen esetben ez akár több mint két évet is jelenthet.

– Elég ez az egy-másfél év ahhoz, hogy ezek az édesanyák visszailleszkedjenek a társadalomba?

– Legtöbb esetben nagyon nehéz helyzetben vannak ezek az anyák, hiszen zömében egyedülálló, aluliskolázott, sokgyermekes anyákról beszélünk. A munkaerőpiacon való elhelyezkedésük nagyon bizonytalan. Törekszünk arra, hogy a lehetőségekhez mérten bekapcsolódjanak képzésekbe, illetve ha van képzettségük, akkor annak megfelelő munkahelyet tudjanak találni. Ez sajnos sok esetben sikertelen, és csupán a gyermekek után járó juttatásokból nagyon nehéz egy albérleti lehetőséget megfizetni. A másik út, ha sikerül hozzátartozókkal a kapcsolatot újjáépíteni – nem a bántalmazóval természetesen – és ez megerősödik annyira, hogy a hozzátartozó fel is vállalja, hogy befogadja az anyát és gyermekeit. Sikertörténet szokott lenni, ha egy képzést elvégezve az anyuka elhelyezkedik, önállóan képes talpra állni, és fenntartani egy másik lakhatási formát.

– Az intézmény fenntartója a Magyarországi Evangélikus Egyház. Tudna beszélni az olvasóknak arról, hogy milyen anyagi terheket vállal az intézmény, hogy jobban bemutathassuk, miért fontos az egyszázalékos kampány és mire költi az intézmény a kapott támogatást?

– Ahogy említettem, nagyon sok esetben bántalmazott anyák és gyermekek érkeznek. Gyakorlatilag készpénzzel nem rendelkező családokról van szó. Ilyenkor az intézménynek kell gondoskodnia arról, hogy ezeknek a kiszolgáltatott helyzetbe került, akut krízishelyzetben lévő családoknak biztosítottak legyenek az étkezéshez, tisztálkodáshoz, ruházkodáshoz szükséges feltételek. Előfordul az is, hogy a gyermekek gyógyszereinek kiváltásában is segítségre szorul anya. Ezek a szolgáltatások értelemszerűen nagy költséget jelentenek. 
A cél az, hogy az önálló életre és életvitelre képessé váljon az anya a gondozási folyamat végén. Fontos hangsúlyozni, hogy szinte minden esetben olyan önértékelésében erősen sérült anyákról beszélünk, akik a gondozási folyamat kezdetén önállóan nem képesek gondoskodni a gyermekükről illetve gyermekeikről. Feladatunk, hogy a nincstelenségből, nélkülözésből érkező, sok esetben bántalmazás elöl menekülő anyák és gyermekek számára szolgáltatásaink biztosításával megadjuk azt a segítséget, amivel képessé válhatnak a továbblépésre.

– A beszélgetésünk elején említette, hogy az intézmény 2000 óta működik az Oltalom Szeretetszolgálat működtetésében. Hány anya és gyermeke lelt ezalatt a bő évtized alatt  menedéket az intézmény falain belül?

– Éves szinten körülbelül ötven család fordul meg az intézményben, ami körülbelül száz-száztíz gyermeket jelent évente. Ez azt jelenti, hogy 2000 óta több mint ezerötszáz gondozott lakott az intézményben.

– Van lehetőség a gondozottak utógondozására, életük alakulásának követésére? Tudnak-e arról, hogy mi történik a gondozottakkal, miután kikerülnek az intézményből? Mennyire sikeres a gondozottak visszailleszkedése?

– Az intézmény hivatalosan nem végez utógondozást. Informális csatornákról érkeznek hozzánk hírek a  „családjainkról”. Előfordul, hogy az erre járó, korábbi gondozott anyukáink betérnek egy pár szóra elmesélni, hogyan alakult a sorsuk. De a gondozást követően szakmai munka már nem folyik a kiköltözött családokkal. Kiköltözéskor a gyermekjóléti szolgálatok veszik át a családok gondozását. Amikor eljut oda egy család, hogy kiköltözik, lehetősége van az anyukának, hogy segítséget kérjen az intézménytől, például az új albérlet bebútorozásához. Ezek rendszerint magánszemélyek adományaiból válhatnak valóra.
A gyermekjóléti szolgálatok ismerik a gondozottakat rendszerint már a bekerülésük előtt. Az ő visszajelzéseik is azt mutatják, hogy nagyon komoly fejlődésen mennek itt keresztül. Nem jellemző, de van rá példa, hogy akár évek elteltével az anyuka újra segítséget kér. A rendszerbe való visszakerülés olyan öt-hat százalék körüli, amit nagyon jó aránynak tekinthetünk.

– Milyen a kapcsolat a többi hasonló intézménnyel?

– Nagyon fontos, hogy a hasonló intézmények között élő legyen a szakmai kapcsolat. Egyrészt fontos, hogy a sorozatosan felmerülő szakmai problémákat és a megoldási lehetőségeket megvitathassuk. A különböző gyermekvédelmi szervezetek és intézmények így több szempontból megvilágítva láthatjuk a problémáinkat, kihívásainkat.