Enikő beteg kisfiáért és két lányáért küzd

– Ön hová való?

– Nyíregyháza mellé, de most már elmondhatom végül is, hogy ide való vagyok, hiszen évek óta itt élek.

– Mikor került be az intézménybe?

– 2010 nyarán.

– Akkor már ezek szerint terhes volt…

– Igen, olyan négy hónapos terhes lehettem.

– Gondolt arra, hogy elveteti a babát?

– Igen, csak akkor az orvos szerint már ez nem volt lehetséges.

– A kisfia az egyedüli gyermeke?

– Nem, van még két lányom, ők nevelőszülőknél vannak, már több mint négy éve. A nagyobbik 15 éves, a kisebbik hét éves. A nagyobbik most fog továbbtanulni, szakközépiskolában cukrásznak készül. A lányok az előző kapcsolataimból születtek. Az első lányom apja egy évig udvarolt, aztán teherbe estem, és elhagyott. A másodikkal szintén így jártam. Amikor megtudta, hogy gyerekünk lesz, elhagyott. A harmadik páromat most én hagytam ott.

– Miért?

– Nem törődött semmivel, csak magával foglalkozott. Ivott, és elköltötte mindig a pénzt. Semmiben nem segített, ráadásul elvárta, hogy én tartsam el őt, de ez így nem ment. A másik ok pedig az volt, hogy a kicsinek nem lett volna semmije, ha én nem jövök ide és nem sikerül annyi pénzt összegyűjtenem, hogy az ő neveléséhez szükséges holmikat megvegyem.
A páromnak egyébként korábbi kapcsolataiból volt két gyereke. De őket sem támogatta, sőt a saját lánya jelentette fel őt a gyámhatóságnál. Azóta ők is nevelőszülőknél élnek. Ráadásul pont abban a háztömbben laknak, ahol az én két lányom is van. Ismerik is egymást az enyémekkel, megpróbáltuk őket összeismertetni még a nyári szünetben, de nagy barátság nem lett belőle.

– A párja látta már a kisfiút?

– Tud a fiáról, de még nem is látta.

– Lányai hogyan fogadták a kistestvért?

– Nagyon örültek neki és szeretik. A nagyobbik lányom állandóan itt lenne mellette és dajkálná.

– Más családtagjaival tartja a kapcsolatot?

– A szüleimmel megszakadt a kapcsolatom. Ők elváltak egymástól, apámmal sokáig kapcsolatban voltunk, de egy ideje már nem. Nem olyan életmódot folytat, hogy én keressem a vele való kapcsolatot. Ketten vagyunk testvérek, a testvéremmel is már régen találkoztam.

– Milyen a nevelőszülőkkel a kapcsolata?

– Sajnos nem volt sosem zökkenőmentes. A lányok panaszkodtak, hogy bántották őket, csúnyán beszéltek velük. Amikor nálam voltak, sosem akartak visszamenni, mindig sírtak.

– Ők hivatásos nevelőszülők?

– Egyedül van a nevelőanyjuk és még egy másik nevelt gyereke is van. A saját gyerekei már felnőttek.

– Ők hogyan kerültek nevelőszülőkhöz?

– Négy évvel ezelőtt a Családok Átmeneti Otthonában éltem, ahol összejöttem egy férfivel. Aztán onnan a két lányommal elmentem az ő falujába és nem jelentettük be, hogy hová távoztunk. Két hétig voltunk ott, én közben ezzel az emberrel összevesztem és visszamentem az otthonba a gyerekekkel, de addigra már a lakhatásunkat felmondták. A lányokat ezért elvették tőlem, mert nem tudtam nekik elhelyezést biztosítani. Egyelőre úgy néz ki, hogy nekik ott kell maradniuk a nevelőanyjuknál, mert az iránti kérvényemet visszautasították, hogy kihozzam őket magamhoz. Nagyon szeretném, ha végre együtt lehetnénk már. Sajnos nem könnyű őket visszakapni. Kell hozzá biztos háttér.

– Az anyaotthon nem elég biztos?

– Nem, mert itt csak bizonyos ideig lehet az ember. Sajnos az albérlet sem biztos hely, de ha az embernek van munkája, és fizetni tudja, azt már biztosabbnak ítélnék meg. Korábban sokáig tudtam az albérletet fizetni, de aztán egyre több pénzt kértek érte. Így jöttem anyaotthonba. Most itt másfél évig maradhatok, de ha visszakapnám a két lányt, akkor még hosszabbíthatnánk. Én szeretnék visszamenni dolgozni.

– Mi a foglalkozása?

– Nincsen szakmám, lépcsőházak takarításából éltem.

– Lenne egyébként munkalehetősége?

– Igen. Bejelentett munkám van. Korábban úgy terveztem, hogy ha a kisfiam féléves lesz, beadom bölcsődébe és visszamegyek dolgozni. De ezt nem tehetem, mert kiderült, hogy a gyerek beteg. Ha el tudtam volna menni dolgozni, akkor talán sikerült volna annyit félre tennem, hogy albérletbe megyünk. Így viszont biztosan másfél évig itt leszek az otthonban.

– Milyen betegsége van a babának?

– Sajnos csak a bal veséje működik kielégítően. A szívében pedig van egy lyuk, ami az utóbbi időben nem húzódott össze, ahogyan azt az orvosok szerették volna, hanem egyre jobban tágult. Ráadásul sérve is van, amit a jövő hónapban fognak műteni. Most, ha kijön, nekem kell visszarakni. Sok vizsgálatra kell járnunk emiatt.

– Ezekre a betegségekre csak akkor derült fény, amikor már a baba megszületett?

– A veseelégtelenséget már az ultrahangkor, a terhességem alatt diagnosztizálták, 34 hetes terhesen. A többit, miután megszületett. Debrecenbe járunk orvoshoz, ott is fogják műteni, ha arra kerül a sor.

– Mit mondanak az orvosok: a problémán műtétekkel tudnak segíteni?

– Reméljük, igen. Valószínű egyesével fogják elvégezni az egyes műtéteket. Először a sérvet, aztán lehet, hogy kiveszik a rossz veséjét. Végül a szívműtétre kerülne a sor, de ahhoz még nőnie kell.

– Mennyi idős a kisfiú?  

– Négy hónapos.

– Anyatejet kap még?

– Amikor megszületett nem akart szopni. Rengeteget kínlódtunk vele. Elutasított. Amíg volt tejem, addig lefejtem, de most már csak tápszert tudok neki adni.

– Hogy érzi, itt össze fogja szedni magát annyira, hogy rendeződjön a sorsuk?

– Mindenféleképpen szeretnék megállni a saját lábamon. Sajnos csak a GYES és a családi pótlék van, amiből meg kell éljek, ráadásul itt van a kicsi, aki a nap 24 órájában igényli a gondoskodást. Egyelőre várok, amíg ő növekedik és gyógyul, aztán ha lehetőség lesz rá, megpróbálok visszamenni dolgozni, mert így nem nagyon tudok előre lépni.